Az éj sötét palástján
„Ellopták tőlünk álmainkat.
Észrevétlen suhantak át
Velük az éj alatt.
Az éj sötét palástján,
A titok megmarad.
Gépekké teszi lelkünket
A kor, a por, az élet,
Mely kínoz, gyötör minket.
Mert eltakarják előlünk,
Hogy ne lássuk a szépet.
Én látni akarok, vágyok!
Látnom kell azt is mi gaz,
Mi borús, lelkemnek szörnyű árok.
Látni a poklot is, ha hív,
Amíg a fényben járok.
Ellopták tőlünk álmainkat.
Vissza, talán sosem kapjuk
Őket, csak rútakat, hazugakat.
Az éj sötét palástján,
A titok megmarad.”
Nagyon köszönöm a kedves szavakat, nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszéseteket, és, hogy olvastatok. Köszönöm nektek! =)
Kedves Róbert.
Nagyon szomorú,szinte szemrehányó soraidhoz tisztelettel gratulálok .
Ellopták tőlünk álmainkat.
Vissza, talán sosem kapjuk
Szeretettel….Babu(f)
[b][color=#cc0000]Kedves Róbert !
Változatlan erővel, emelkedett tudással szép és jó tartalommal írtad meg ezt a versedet is,,,
Úgy néz ki tárházad kiapadhatatlan, színvonalad megtartott, nincs nálad apály,,, A vers szerkezeted is kiváló, és példamutató !
Csak így tovább előre a megkezdett úton !
Gratulálok !
– keni –
[/color][/b]