Minden elvész…
Minden nap az esttel végződik,
s minden zaj a csenddel kezdődik,
mit megalkottak hanyatlásra ítéltetett,
Isten háza többé nem nyújt védelmet.
Zárják emitt – amott a szíveket,
üressé válnak mind a tekintetek,
magunkhoz öleljük a rideg arcokat,
s áhítatva várunk szebb napokat.
Tömör, komoly gondolatokat magába foglaló a versed. Jó. Érdeklődéssel olvastam. Rózsa
Köszönöm szépen Keni és örülök ha tetszik 🙂
[b][color=#cc0000]Kedves Csabi !
ezek is nagyon szép gondoltok tolladból és igazak nagyon,,,,
Bölcsesség árad e versből is,,,
Üdvözöllek !
– keni -[/color][/b]