Számadás
Számomra az idő örökre elveszett,
csak a földön jártam, a magas ég helyett;
mások verset írtak, magasztos ódákat,
én igazat mondtam, míg mások jól jártak.
Nem lettem üstökös, a fény is elhagyott,
sötétben bolyongtam, nem voltak csillagok;
nem volt az utamon sehol sem menedék,
nehéz terhet cipelt e régi nemzedék.
Mélyről indultam el, zsebemben semmivel,
szép aranyórát az én karom nem visel;
nem volt még szmokingom, Armani öltönyöm,
jövedelmem kevés, „turkiból” öltözöm.
Maradtam sötétben, várt rám az alkonyat,
sohasem hallották sírni a hangomat;
boldogan repültem a sötét ég felett,
szívemben az öröm örökre megrekedt.
Kedves Keni és Babu!
Köszönöm elismerő soraitokat. Keni szerintem nem jól értelmezted a vers utolsó 2 sorát. Én nagyon is pozitívan (szívemben örömmel) élem az életem, bár lehet hogy ez nem igazán világlik ki a versből. Teljesen egyetértek Babuval a boldogság nem a gazdagság függvénye.
Nagy-nagy baráti öleléssel: János
Kedves János
Nagyon szépen őszintén tártad elénk a valoságot.
Nem mindenkinek adatik meg a gazdagság de attól még lehet boldog az ember.
Gratulálok tisztelettel ….Babu:]
[b][color=#cc0000]Kedves János !
Mindig szívesen olvasom szebbnél szebb, és mindig visszafogott, szerény verseidet, mint ezt is melyeket szelíd, de szép szavakból állítottál össze, csak azt ne mondtad volna a végén , hogy az öröm tőled mindig nagyon mesze és örökre ,,,,
Sajnálatos, hogy a földi jókból neked csak ennyi adatott, míg mások az örömökben tobzódnak, harapnak jó nagyot,,,,,
Üdvözöllek !
– keni -[/color][/b]