Kiábrándult világ

Megosztás Nyomtatás 317 megtekintés 5 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Kiábrándult világ

“Viharosan égnek
A fekete égnek,
Izzó lángjai.

Feketén csillan a
Sötétség csillaga,
Felettünk.

Sápadt életek korában,
Nem éltünk korábban
Ilyen kínt.

Elhullik az élet.
Ma ezt teszi véled,
A reménytelenség.”

“Kiábrándult világ” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Nagyon köszönöm nektek az aggódó szavakat, ezek a sorok inkább számomra a világ reménytelenségét fejezik ki, de minden olvasó természetesen mást láthat bele. Köszönöm nektek, hogy olvastatok! =)

  2. A versed igen is reményre ad okot, ne légy bátortalan, pesszimista – bár, azt is megértem, hogy néha mindenkinek vannak rossz pillanatai. Azt írjuk le, amit érzéseink diktálnak.
    Szeretettel olvastalak. Rózsa

  3. [b][center][color=#993300]Kedves Róbert !

    Neked még kellenek, hogy legyenek reményeid – többes számba írtam,,,,

    – keni -[/color][/center][/b]

  4. Kedves Róbert!

    Miért vagy reménytelen? Bánt valami, nincs munkád, nincs ahol szórakozzál,…?
    tetszenek szöszzenéseid:)!

    Üdvözlettel,
    Etel

Szólj hozzá!