Mámor…

Mámor…

Ismét dobogós helyezést ért el versem a Szókincstanya irodalmi csoportban.
A téma: Erotika

Fehérneműd pántjával tétován játszik
vállaidra simult tenyerem.
Két karodból szabadulni nem lehet,
hisz rabul ejtett tűzben izzó szemed.
Felpezsdült a vérem, s érzem, megfulladok,
s egyhangúvá forrnak a szólamok.
Tehetetlenül állok előtted,
a csipke rojtjain pásztázik tekintetem,
alatta feszül a mezítelen,
ekkor már végleg elvesztem,
s tőled hogy szabadulhatok, már elfeledtem.
Mint forró italban a kockajég,
úgy válik semmivé a ruhám,
s szám szélén tüzes leheletként,
törsz utat magadnak buján.
Csípőd ívén ujjaim a mámorra sóvárognak,
minden egyes rezdülés, apró szikrák,
melyek a feszes combjaid felé tartanak,
vénuszdombod gyönyöreit szomjazva innák.
Mint ősi barbár hadból a rémes kiáltás,
úgy tör ki belőled az érzéki sóhajtás,
s magával repít az élvezetek árnya,
hogy aztán egymás testébe olvadva,
a verejtékünk gyöngysoraiba,
ölelkezzünk egy éjen át,
s hajnalban a Nap mosollyal
az arcán tekint reánk.

“Mámor…” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Remek, szép a versed, és még az ízlés határain belül "tombol" benne az erotika.
    Szeretettel gratulálok. Rózsa

  2. Köszönöm szépen Keni értekelő szavaidat sokat jelent 🙂

  3. [b][center][color=#993300]Kedves Csabi !

    Ez nagy munka volt, de megérte,,,
    Ami a tartalmat illeti – teljesen lenyűgöztél,,,

    *ölelkezzünk egy éjen át,
    s hajnalban a Nap mosollyal
    az arcán tekint reánk.* – csodaszép !

    Szeretettel !

    – keni -[/color][/center][/b]

  4. Köszönöm szépen Ica és hozzászólásodat szintén megköszönném 🙂

Szólj hozzá!