Emberi Sorsok

Emberi Sorsok
/ Gazdagság – Szegénység/

Ember, te úgy érzed, mily rossz, mit átélsz?
Gazdag vagy, gőgös s szemellenzővel élsz?
Társaid fitymálod, ah, mily gyöngeség,
s rendszert, néked soha semmi nem elég.

Ember, nézd mily siralmas te életed.
Így ne tarts mások elé szemfedelet.
Gazdag vagy, ám lassan elrohan időd.
Orcádon barázdák, s eltűnik felhőd.

Uralkodni vágysz, s akarnád országot?
Szeretnéd megnyerni egész világot?
Nagyra vágysz, ám apró porszemként lebegsz,
mit szél felkap, kő alá repít s remegsz.

Hol van tisztesség, becsület, emberség?
Lelkedben ott él, érzelemszegénység.
Szegény sír, ő nem kér, kezében fillér.
Bennük szeretet erős tartópillér.

S te ott, jó testvér, te mily szerényen élsz.
Tűröd sorsod, s másokat el nem ítélsz.
Zsebedbe nyúlsz, almádat előveszed,
s éhes szájakat azzal megeteted.

Házad kék égbolt, s paplanod esti szél.
Ágyad harmatos fű, s van kit öleljél.
Reggeli napfénynél tücsökpár zenél,
s minden úgy történik, mit elképzeltél.

Uraság eltévedt, megfogtad kezét.
Messziről érezted már jövetelét.
Házad kék egét megosztottad vele.
Mosolygott, ez volt ő legnagyobb csele.

Vihar jő s árvíz, elviszi otthonod.
Gazdag tudja, ez tenéked vagyonod.
Fitymálva, sártengeren végigtekint,
Segítséged feledve, ő csak legyint.

2015. július 2.

“Emberi Sorsok” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. [b][center][color=#993300]Kedves Léna !

    Versedről nekem Tiborc panaszos monológja jutott eszembe Katona József – Bánk -bánjából,,,

    Szeretettel !

    – keni -[/color][/center][/b]

Szólj hozzá!