Kései blues
Pengett a tűz tűnt nyarak húrjain,
elsüllyedt aranyszigetek partjain.
Vágytalan gyönyör már a pillanat,
árad felém az őrület, csábít egy hang.
Zenélni akartam, hamis lett a dal,
egy blues csavarta fájón hangomat.
Csapdába csaltak a hangjegyek,
az illatos méz, a kék bennem rekedt.
Hiába már a tűz, jön az alkonyat.
Talán egy csillagnak leszek utasa,
egy csillagszigeten.
Kedveseim!
Nagyon szépen köszönöm,hogy olvasgatok a versemet.
Kékesteton vagyok néha sikerül írni
És olvasni is a verseiteket Mindenkinek
Kívánok sok szép verset írjatok (f)
Szeretettel. Ica
[b][color=#993300]Drága Ica !
Nekem van egy érzésem, hogy ez a vers hangulatodnak csak egy negatív arculata, mert szerintem minden sorod csak is fordítva lehet igaz,,,
Szól a hang és jól, ég a tű és lobog,,, és nem vágytalan gyönyör neked a pillanat és igy tovább,,,
Te ennél sokkal pozitívabb kisugárzással bírsz, hisz Oroszlán vagy !
Szeretettel !
– keni –
[/color][/b]
Tetszéssel olvastam jól sikerült versedet. Szerintem, aki ilyen sorokat ír, abban még ég a tűz, nem kell csillagszigetre költöznöd – esetleg álmaidban. Szeretettel ölellek. Rózsa
Kedves Ica !Azért ne engedd " elsüllyedni " a tűzet.
Hadd ,hogy lángoljon továbbra is .(l)
Gratulálok baráti szeretettel….Babu(l)
Azért még csak lobogjon a tűz, ráér bealkonyodni! Tetszett. Robi