VADVIRÁG VAGYOK

VADVIRÁG VAGYOK

Vadvirág vagyok, rétek szerény élőlénye
Ritkás erdők, tisztások sokszínű ékessége
Szenvedek, ha nem esik sokáig rám eső
Finoman borzongok, ha fúj kósza szellő
Némelyikünk nemes, azt tilos letépni
Nem szeretnék soha olyan virág lenni!
Díszítsem vázában az emberek házát
Összekötve, teljesítsem szerelmesek álmát
Illatom messze száll, fel a magas égre
Minket a természet festett csodaszépre
Gőgös, bolti áru velünk hiába verseng
Biztos, mi nyerjük meg legtöbbször a versenyt.
Szürkülő estéken, és vak sötét éjben
Mélyen szunnyadunk földi békességben
Ha meg fénysávot szór sugárzó nap ránk
Százfélére festi, könnyű, csodás ruhánk’
Még a pillangók is ránk szállnak pihenni
Öröm, a kicsi bogárkák védő burka lenni.
Ezért megtisztel, hogy vadvirág vagyok
Jókedvet, szépséget mindenkinek adok
Ki lehajol hozzám, és leszakít egyszer
Áldom annak nevét örökké, ezerszer.

Fontaines,2017.06.02. Fleiszig Rózsa(Vadvirág)

“VADVIRÁG VAGYOK” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. "Ezért megtisztel, hogy vadvirág vagyok
    Jókedvet, szépséget mindenkinek adok
    Ki lehajol hozzám, és leszakít egyszer
    Áldom annak nevét örökké, ezerszer." nagyon szép, gratulálok:Maria

  2. Drága Rózsa !
    Magamban elképzelem, hogy egy csöppnyi lány egy nagy csokor vadvirágot tart a kezében. Csak a két szeme látszik, az egész kis testét eltakarja a csokor, mely elágazik szerteszéjjel, alig bírja tartani a kezében és ott áll előtted, szeme ragyog mint a csillagok és kíván neked boldog születésnapot.
    Mit is mondhatnék én is mást, örülök, hogy megismertük egymást, beszél hozzánk a sok szép szó, boldog születésnapot !
    Szeretettel, Zsófi

  3. Drága Rózsa!
    Szépséges a versed, gratulálok!
    Szeretettel druszád: Rózsa(f)

  4. Kedves keni! Bár, túlzó a dicséreted, mégis örülök véleményednek, annak, hogy tetszik versem. A művész-világ, és egyesek itt is, a HM-ben biztos ledorombolnának – és még szépen fejeztem ki magam – szavaid miatt, de én csokorba kötöm, és elteszem emlékbe – rosszabb időkre. Nekem sokat jelent, és inspiráló erőként hat rám. Szeretettel ölellek. Rózsa

  5. [b][center][color=#009900]Drága VADVIRÁG !

    HOGY ILLATOZOL E VAGY SEM NEM MINDIG TUDOM, DE A TERMÉSZETET ANNYIRA ISMEREM, HOGY VADVIRÁGOKAT ÉN IS NAGYON KEDVELEM,,,

    LESZAKÍTANÁLAK – VÁZÁMBA TENNÉLEK, DE FÉLTENÉM, HOGY ELHERVADSZ A MESTERSÉGES TÉRBEN, MERT NEKED NAPSUGÁR KELL, ESŐ ÖNTÖZTE RÉT, LÁGY SZELLŐ, MELY MEGRINGAT, MINT ANYA SÍRÓ GYERMEKÉT,,,

    CSODASZÉPEN ÍRTÁL ÉS CSODASZÉPET A TERMÉSZET TERMÉSZETES VALÓDI SZÉPSÉGÉRŐL,, AMIRŐL MÁR SZEBBEN ÍRNI VERSBEN NEM IS LEHET

    ÖRÜLÖK VADVIRÁG, HOGY MOST KÖZELEBBRŐL IS MEGISMERTELEK !

    SOK SZERETŐ ÖLELÉSEMMEL LEGYEN ÁLDOTT KEZED ÉS FEJED AKI TUD ÍRNI ILYEN SZÉP – K I V Á L Ó – VERSEKET! (f) (l) (f) 🙂

    – KENI –
    [/color][/center][/b]

Szólj hozzá!