Elhervadt virág
„Mint ősszel elhervadt virág,
Úgy köszön majd el tőlem a Nap.
És esendőn, árva sugarainak
Fényét sem érzem.
Mint százszor meglékelt hajó,
Úgy úszom majd egyedül a mélybe,
A feledést hozó sötétségbe
Belépek egyedül.
Hangos zokszó nélkül
Megtölti a teret az emlék,
Melyben vidáman mosolygok még,
Mit többé nem teszek.
Mint elillanó lágy őszi széllökés,
Ily gyorsan száll el az élet.
De akárhogy is, ha célod eléred,
Az út végén, mindenkit ugyan az vár.”
Nagyon köszönöm, és mindig szívesen fogadom a kedves szavaid =) és köszönöm a szülinapi köszöntést is =)
Kedves Robi!
Kissé szomorkásra sikeredett a versed mondanivalója, de annál figyelemreméltóbb.
Túl fiatal vagy még a búcsúzásra, ám jönnek az embernek ilyen mélabús gondolatai, akárhány évesen is.
Most köszöntöttelek fel születésnapod alkalmából – itt is kívánok sok örömöt, boldogságot, s írj még sok ilyen szépséges verset!
Szeretettel: Edit (l)
Nagyon köszönöm nektek a kedves szavakat, nagyon jól esik, hogy tetszik nektek, köszönöm, hogy olvastatok ! =)
Nagy igazság versed minden szava, de a magány elűzése nem olyan nagy feladat, hogy már le kellene mondani róla. Próbáld csak meg, menni fog! Szépen rímekbe foglaltad az elmúlás pillanatát, amely mindenkire vár, akár kiváltságos, akár nem. Rózsa
Kedves Róbert.
Nagyon tetszett a gondolatmenet,ahogy levezeted árvaságodat.
Gratulálok tisztelettel….Babu(f)
[b][center][color=#009900]Kedves Róbert !
A tehetséget nem szórják a nyakunkba egyforma mércével,,,,
Neked valamivel, vagy sokkal többel is több jutott,,,
Örülj neki és élj vele,,, – úgy látom megteszed ,,
Szépséges lírai versedhez őszintén gratulálok !
Üdvözöllek !
– keni -[/color][/center][/b]