Sírva szeretlek
Szavakat, szavakra halmozok
hulló csillag vagyok.Az ég
szélén lassan lefele kúszok.
Vissza-vissza nézek a kék égre
kapaszkodom a felhők szélébe.
Erőtlen fényem, kevés az égen,
csúszok lefele, kezem nem fogja
senki se,senki nem figyel senkire.
Hullanak a csillagok, közte te is
én is ott vagyok,maradni akarok.
Kapaszkodok, a világ mindenséggel
harcolok. Értetek csillagok, hogy
az égen maradjatok.Ott a helyetek,
tud, hogy örökkön örökké sírva szeretlek.
Kondoroson 2017 augusztusnak 18. napján. Oláh Péterné Jantyik.Nem minden csillag hullik le az égről.
[b][i][center]Köszönöm a jó tanácsokat és azt,hogy itt jártatok.Keni,Rita,Rózsa, (l)[/center][/i][/b]
Igazad van drága Rzsike!
Sok csillag ott ragyog az égbolton örökké…ők a hősök, a nagy zsenik: feltalálók, művészek, bajnokok, és fényük reménnyel árassza el a bolygónkat. Ezek, az u.n. lélek-csillagok.
Nélkülük sötétebb, üresebb lenne a világ.
Köszönöm a versed nyújtotta élményt. Rózsa
[b][center][color=#009900]Kedves Rzsike !
Nem bizony, mert a csillagok helye ott van fenn a messzeségbe és várják mindig – főleg este, hogy ránk ragyogjanak !
Amennyiben összeszeded magad versed már sem lesz ilyen keserédes !
Sok szeretettel !
Ölellek !
– keni -[/color][/center][/b]