Ó, hát írunk

Ó, hát írunk…

Ó, hát írunk, reggeltől napestig,
oly bőven hömpölyögnek soraink,
művészkör, irodalmi csoportok,
versengve szolgáló vallomások.
Boldog lakója voltam Fészeknek,
Ágika lelkem, gondolatim figyelte,
utána változott színe, íze a szónak,
most egyedül terelem magam.
Mert hívtak sok neves csoportba,
megköszönve tartózkodtam.
Esetlen szavaimat megtűrjék,
kedvességgel kerülgessék?
Minden csoportba írnak alkotók,
ki, ötben-hatban halmozók,
hozzáértők, kollégák figyelik,
véleménnyel, jelekkel díszítik.
Magam vagyok, kezdő maradi,
remélve írom sokaknak soraim.
Maradjak ekém szarvánál?
S mégis lennék bátorító,
vigasz, mások sorsában.

“Ó, hát írunk” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Maria HS!(f)

    Köszönöm figyelmedet és bátorításodat!

    Szeretettel:Laci

  2. "Minden csoportba írnak alkotók,
    ki, ötben-hatban halmozók,
    hozzáértők, kollégák figyelik,
    véleménnyel, jelekkel díszítik.
    Magam vagyok, kezdő maradi,
    remélve írom sokaknak soraim." azt nagyon jól teszed tetszik az írásod, Szívesen olvastalak: Maria

  3. Kedves Keni!

    Köszönöm szépen a Te kifogyhatatlan humorú jó szándékodat!

    Barátsággal:Laci

  4. [b][center][color=#6600ff]Kedves Lászlókám !

    A Te kifogyhatatlan szerénységed és jó szíved fog egyszer remélve még nagyon-nagyon soká a sírba vinni !

    De addig csak írj és írjál egyik sort a másik után !

    Barátságommal !

    – keni -[/color][/center][/b]

Szólj hozzá!