A NAGY KÉRDÉS

Parafrázis Juhász Gyulára

A NAGY KÉRDÉS

Vajon melyik a bölcsek köve?
Dalolva menni a végzet felé,
vagy futva menekülni előle,
míg sötétre vált az időrelé?

Disznóvá vedlett a szeszes mámor,
megoldást reméltem pirulákban,
ezerszer sebzett meg a vak Ámor,
de a gödröt csak mélyebbre ástam.

Virágnak elszáradt így a szirma,
az égi színek is kifakultak,
jövendőm – reménye helyett – sír ma,
hiszen csak megismétli a múltat.

Vitáztam magamban az igazzal,
hogy meglelem a keresett követ,
de egy dolog mégiscsak vigasztal,
hogy egy táncot, mindig más tánc követ.

“A NAGY KÉRDÉS” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. [b][center][color=#6600ff]Kedves Attila !

    Nekünk már a középiskolában tanították e költőt, mint a nyugatosok egyikét Tóth Árpáddal… stb.
    Most nem kerestem meg az eredeti verset, mert annyira ismerem a költő életét és írói világképét, borongósságát, pesszimizmusát, magányoságát, bezárkózottságát verseiben a kérdéseket, a leíró csendes jelleget, az expresszionista stílust, szerelmi költészetét az Anna verseket, és gyönyörű tájleíró költészetét, amiben mindig egyedül van,,,,
    Nos nem sorolnám tovább a hetvenkedésemet, de megállapíthatom versed olvasása után, hogy jó rátaláltál J.Gy. személyiségi jeleire ami írásaiban és hangulatában azonosságot mutat a Te – parafrázisoddal,,,

    Versed utolsó sora koronázza meg nálad is, mint a költőnél oly sokszor a koronát a vers fölé,,,
    Ez is egy melankolikus hangulatú vers, mint amilyeneket Ő is írt,,,

    Gratulálok ehhez a telitalálathoz és érzékedhez, hogy bele tudtad élni magad – talán nem is olyan véletlenül – e költő rokon lelki világába – már ami a parafrázisod erejéig szól belőled,,,

    Őszintén csak gratulálni tudok !

    Barátsággal !

    – keni -[/color][/center][/b]

Szólj hozzá!