Örökké élni
“Én miért ne járhatnék égbe?
Az ártatlan felhők fölébe,
Hol panaszaim, nem hallja más.
Én miért ne sírhatnék bárhol?
Míg nem számít közel, s a távol,
És dalomba bújik, az utolsó vallomás.
Én miért ne szakítsam láncom?
Hisz mindmáig járhatnám táncom,
De ma jött el értem, az utolsó utazás.
Hát miért fekszem én most e földben?
Fekete inget magamra öltve,
És szavaimat, már, nem hallja más.
Miután szóra, már nem nyílik ajkam,
Ha versemre nézel, rám emlékezz halkan,
Így nem ragad magával, az elmúlás.”
Nagyon köszönöm őszinte véleményeteket, nagyon örülök, hogy olvastatok, és köszönöm a kedves sorokat is =)
Kedves Róbert !
Azon a helyen már nem lesz panaszod, kedves Róbert. Viszont felhallatszanak a panaszhangok. Idelenn susognak a fák a bokrok, a szellő lebbenő hangja, az erős szél, vihar tombolása, a tenger morajlása, a madarak csicsergése, az emberek jaja, kacagása és sorolni lehetne még a sokféle hangot. A válasz visszaérkezik mint a bumeráng, csak nem tesszük azt megoldást amit onnan kapunk, sajnos ez a bajunk, a távolabbi utat választjuk. Pedig a közelebbi az itt van az orrunk előtt. Egyszerűbb is lenne, de mi agyon komplikáljuk a dolgokat.
Szeretettel gratulálok, Zsófi.
Örömmel időztem Nálad, mindig szívesen olvaslak: Maria
Nagyon köszönöm nektek a kedves szavakat és a véleményeket, nagyon örülök, hogy olvastatok, köszönöm =)
[b][center][color=#cc3366]Kedves Róbert !
Én szívesen emlékeznék rád, de 70 évem fölött a te korodhoz képest ez azt hiszem nehéz lesz
A másik, – én nem szeretnék örökké élni, met az nagyon unalmas lenne – azt hiszem,,,,,
Szép, és míves a versed, amit a tehetséged adott !!!
Üdvözöllek !
– keni -[/color][/center][/b]
Lelkembe nyomot hagyó, az örök kérdéssel kapcsolatos soraid elgondolkoztattak..
Igen, aki valami maradandót alkot, az nem enyészik el az élet elmúlásával. Mi, icipici költők is reménykedünk ebben…s talán úgy is lesz! Szeretettel olvastam versedet. Rózsa
Kedves Róbert .
Nagyon szomorú sorok az ég és föld között.Jó cimet választottál !
Szeretettel olvastam….Babu(f)