Elvirágzás…

Elvirágzás…

Hervad a liliom kelyhe már,
töve körül fojtogató a nyár,
s szirmai mélyén haldokol
a még zümmögő méhpár.

A napraforgó bús fejét,
aszott szárára hajtja le,
s a kerti-tündér illanó lelke
holt lombokat szór szerteszét.

Hófehér szirmok szitálnak,
születik a bársonyos hólepel,
s egy rózsa az örökzöld avarban pihen,
mint karmazsin tündér haj- fonat.

“Elvirágzás…” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. K[b][center][color=#cc3366]edves Csaba !

    Ez egy igazi képi szép lírai versed lett !

    Barátsággal !

    – keni -[/color][/center][/b]

Szólj hozzá!