Szabadlábon
Nyitott ablakban éjjelek vannak és fedetlen nappalok
gömbölyödnek a bolygó fölött,megnyúló árnyék a falon,
éppen akkora, hogy beférjen még a csillogó szemekbe,
s ne engedjen zavartalan utat az idegen könnyeknek.
Álmukban hallhatóan nevetnek egymáson az emlékek,
amikor elernyed a szív és a tiszta ágyon megpihen,
hogy a történet szabadon tovább álmodható lehessen,
újrajátssza magát az élet a lüktető testmelegben.
Kedveskedik a fény,ajándékba ad egy szivárványt: tarka
csíkok festenek rácsot arra a szerethető-szép arcra,
amin a lélek vidáman kimosolyog, mintha először
látná magát ébren, az életfogytig tartott, áldott öröm.
Köszönöm szépen a figyelmeteket!
Szilvi
Remek a versed, tetszik a téma és a stílusa is. Rózsa
[b][center][color=#cc3366]Kedves Szilvia !
De jó lenne, ha az élet mindig ilyen szép, és mosolygós lehetne,,,,
Öröm töltött el versed olvasása közben !
Szeretettel !
– keni -[/color][/center][/b]