Gyermekkorba visszajárok

Gyermekkorba visszajárok (gyermekvers)

Hűs kalapját megemelve
rám köszönt a lusta este,
mintha felém menetelne
édes árnyak jöttét lesve.

Álmodoztam alkony órán
tágra nyíló sötét szemmel,
míg az éjjel álmot szórt rám,
s titkok között mindent elnyel.

Kormos éjjel körbeölel,
közben vígan int a holdnak;
pille szárnyon angyal jön el,
a csillagok bandukolnak.

Csendben múlik a pillanat,
emlékezni meg, – megállok,
néhány múló óra alatt
gyermekkorba visszajárok.