Ismeretlen vizeken
Az elmélkedés magányos folyamat
Ismerem
Összekuszálja a gondolatokat
Ha házim vagy, s egy asztalhoz ülsz velem
Bort iszogatva merülsz el az élet útvesztőiben
Sós könny az óceánod
Korálok között úszva lebegsz csodálkozva
A menny ilyen?
Bort iszom
Jézus vérét
Az élet ízét
Anyám szerint kontrol nélkül
Imádkozom a vörös színben, mert olyan, mint a vérem
Apámtól örököltem
Apám anyámat lerajzolta
Iszákos gyáva lelkére gemkapcsozta
Aztán csak elment
Nekem nem jutott grafit
Jutott ének
Sajnálom
Ostoba ragrímek
Nekem sóhajtoznak a szirének
Néha hallom őket
Lapozzunk
A vér életben tart
Én mért nem tudom a szülőket,
mint elszáradt kóró az egri ültetvényeket
Emiatt jajgat a fejem
A kedvem elviszi, az isten tudja mi
Az isten tudja mért jó nekem mélyen elmerülni
Lapátolni ismeretlen vizeken
[b][color=#6600ff]Kedves Károly !
Én sem tudom miért jó neked mélyen elmerülni, és lapátolni ismeretlen vizeken?
– De lapozzunk !
Gratulálok e vershez !
– keni -[/color][/b]
Üdvözletem, Károly!
Mély érzelmek és önigazolás feszülnek egymásnak a versben. Emberi gondolatfolyam, emberi hang.
Üdvözlettel: Laca