KIŰZETTETETT

KIŰZETTETETT

A fény szememben csak pislákol,
az üzemanyag fogyóban van,
köhög, köhög a generátor,
falánk sötét zabál az agyban.

Néha-néha egy emlékfoszlány
fölidézi angyali voltom,
de mielőtt szövetté fonnám,
az elkötetlent visszabontom.

Fülemmel még elkapok néha
egy haragos hangot az Úrtól,
de nyelvem megbénult, szám néma,
így kussolok a földön túlról.

Ki fülel, nem vagyok egyedül,
az arcokon boldogság virul,
a búba lassan öröm vegyül,
a ráncból félelmünk kisimul.

Büszke az egykor lehajtott fej,
széttörte a szolga a láncát;
A bűn, mit ezerszer osztott el
az Úr, most hazugságra vált át.

Kétséget afelől nem hagyott:
a pokol kapuja nyitva van,
de most elindul a sok halott,
az örömtől bódult-ittasan.

A kín megjárta saját poklát,
a megváltó csak ígérgetett,
s tűzzel védte az égi portát,
így küszöbét át nem léphetted.

A szenvedéssel szembeszegül
hétmilliárd csillogó szempár;
A kereszten hiába feszül,
mert a Mennyre már senki sem vár.

“KIŰZETTETETT” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. [b][i][color=#0000ff]Kedves Attila !

    Kár ! – már hogy a mennyre már senki sem vár,,,
    Hát ide jutott a nagy civilizáció és az evolúció folyamata, de azért ugye még nincs vége?

    Az nem lehet, hogy hétmilliárd ember szívébe nem költözött be Isten képe, és egyötödébe Jézus kereszthalála, – szinte hihetetlen, de ha Te ezt versedben így alátámasztottad – én még azt is elhiszem,,,,

    *Büszke az egykor lehajtott fej,
    széttörte a szolga a láncát;
    A bűn, mit ezerszer osztott el
    az Úr, most hazugságra vált át.* s ha ez így van sajnos megcáfolni nem lehet,,,

    Örömmel olvastam fennkölt – piramidális versedet !

    Baráti tisztelettel nagyságod előtt !

    – keni –
    [/color][/i][/b]

Szólj hozzá!