A Te rózsád
Amiután letépted szirmaimat,
Letörted a bimbómat is
Jajgattál, ha szúrt a tövis
-de össze mégsem ragasztottad.
Tűzbe vetted el sem égett
Lángok között sirdogált
Lángok nyelték a levelet
Akkor is nyillott Érted!
Hamú lett a Rózsából
Igen a a te odanemmilő
Semminek se kellő
Fölösleges búrjányod!
Aztán Angyalok fölszedték
Elülteték földbe,
Oda le jó mélyre
Kapott vizet s tápot.
Jöttek a hullámok
Elvitték jó messze,
Most Ott ál parton heverve
Kő nyomja Testét, és a pillantásod.
A Te rózsád, ha hasztalan
Már nemhogy szár. bája snincs
Otthona a parti kavics
A Te rózsádon már csak Tüske van!
-de akkor is csak a Tiéd – !
2017.02.18. ( Saját. B. A. )
Hű.. az csodálatos ! Szeretettel köszönöm.. igaz különös nap volt.. 🙂
[b][i][color=#0000ff]Kedves Angéla !
A kis Rendíthetetlen ólomkatona – Andersen meséje jutott eszembe erről a versedről, mely különös alkalomból és különös módon íródott,,,
Szeretve !
– keni -[/color][/i][/b]