Addiktív

Addiktív

Berúgtam… folyamatos márcban telnek
perceim, óráim és minden napom.
Nem akarok…. nem akarok kitisztulni
ebből a féktelen mámorból.
Testes bor lüktet végig a legapróbb
Porcikám minden sejtjében:
Kifogyhatatlan üvegből töltöm
a mélyvörös mérget a számba,
bizserget, megesz és lemar.
Szőlőszemeid kacér tánca tart hipnózisban,
nézem, látom és élvezem.
Berúgtam… mindig innálak, míg meg nem fulladok,
tarthatatlanul ámulok gyilkos ízeden,
és csodálom kecses palackod.
Ragyogón vonzod a szomjasak tekintetét,
ambróz eszenciád kiárad minden cseppedből;
Érted csapna össze száz meg száz világ,
Helénáért, hogy megnyerjék.
Angyali Múzsaként agyam és szívem el nem engeded,
már túlivott gyomrom is vihart kavar,
Borod helyett e szavak ömlenek belőlem.
Literszám vedellek a hétköznapok
tikkasztó melegében,
kortyonként fejbe csapsz,
s majd ha elmém elintézted,
utazol tovább bennem szívem főerébe,
hogy ott is megtedd a gyönyörű pusztítást.
Drog vagy Te… finom hófehér élmény,
ellenszer nincs, mi hatásos lenne rád,
szétmarcangol halálcsókos szád.
Te…! Te rázuhantál mellemre
és nem szabadulok ettől a sziklától,
Forgolódok és vergődök, de csak játszi hóbortból,
hogy maradj rajtam és fullassz meg!
Dobbanásaim néhol félrevernek,
itt kettőt, ott meg semmit,
s levegőm is fogytában lészen;
zihálok egy csókodért.
Ah, nem tudom mi történik most velem,
belém bújt Belzebubod és görccsel tart márkában engem,
ám miközben ’látszatküzdök’ ellene
egyben tépi le bőrömet.
Ez a Tiéd! Te nevelted!
Elevenen megnyúz, de – vigyorgok – élvezem!!!
Ha tudnék mozogni segítenék is neki,
de bénán megkötözve lebegek előtted.
Tőled, miattad.
Bebódulok látványodtól, puszta létezésed is
fellegekbe emel.
Függök Tőled mindenhol,
minden nap, mindenkor,
iszlak, eszlek, szeretlek.