Asszonysors gyantával mantrázva
Mikor kihasított az Úr, gyenge “oldalborda” lettél.
Sebezhető, törékeny, sokak szerint védelemre szoruló.
Ám eszes lényként, még rá is játszol e gyengeségre. Tudom, élvezed az egészet.
Minden fegyvered magadon hordod,
úgy jársz a számodra kijelölt úton.
Néha fellázadsz sorsod ellen,
benned is háborúk dúlnak.
Hatalmas istenek bűnbe esnek miattad.
A gyarló, együgyű ember öledben
nyugalomra lelhet. Világot rengetsz,
játszod az ártatlant mindenek között.
Szépségeddel hódítasz, szépségeddel ölsz.
Koronáknak ékköve vagy, kulcs a zárhoz,
szem a fényességhez. Szinte a tökéletesség. Selymes bőröd, gyanta-fényes.
Sokat adsz magadra, sokat adsz magadból. Termékennyé válsz, mint a föld.
Gömbölyűvé éresz, csodát teremsz,
teremtesz magad is. Isten-asszony vagy, istennői, istenek asszonya.
Hozsanna vagy, méz, és manna.
Énekelni való mantra.
,
[b][i][color=#0000ff]Kedves Barnaby !
Már a vers címe is fenomenális és én tényleg egy monoton mantrára imára gondoltam, ha nem olyanra, mint az eredeti…
Azok a hölgyek akik ezt olvassák inkább büszkébbek lesznek magukra ettől az őket felmagasztaló versedtől, mint bánatosak,,,
Amiket írtál róluk mind igaz, bár kettős polaritásban mutattad meg tulajdonságaikat,,,
Barátsággal !
– keni -[/color][/i][/b]