Boldog vagyok
Megszenvedtem sorsom,
nem siratom ma se,
szégyelltem gyermekkorom,
az ifjút is, hidd el.
Megalázva sokszor,
csoszogtam utam,
reményekkel éltem,
mégis féltem sokat.
Ajándékként élem
létem keserveit,
így megértem életed,
a múltam átsegít.
Lelkembe vonom
félelmed, bánatod,
szavam gondolatom,
neked adom.
Érezd, nem vagy egyedül,
vigaszom veled van,
reményed legyen
a holnapokra!
saját írás:
Adamecz László
Kedves Rita! (f)
Köszönöm szépen!
Laci
Kedves Keni!
Köszönöm figyelmedet a Boldog vagyok c írásom iránt is. Jelzem még nem vagyok megboldogult szerencsémre, de az írottak valóságot tartalmaznak.
Szép napokat kívánok!
Laci
[b][center][color=#990066]Kedves Lacikám !
A versed nem éppen a legvidámabbak közül való tartalmát ítélve, de, ha Te hetven után úgy érzed, hogy megboldogultál és ebből másoknak is tudsz adni erő gyanánt . – máris megérte, hogy megszülettél , gyerek voltál, megrokkantál, és itt vagy mégis derűvel közöttünk !
További szép boldogságot !
Szeretettel !
– keni -[/color][/center][/b]