A föld mélyén

A föld mélyén

Olyan vagyok, mint a vándormadár,
Oda röpül, ahol morzsát talál.
Reggel száraz kenyeret keresgél,
Délben kegyelemkenyéren él.

A vacsorát meg majd meglátja,
Főz-e neki valamit a babája.
Szomorú sors vár majd reája,
Ha nem változik meg a babája.

Vajon mit vétettem az életben?
Hogy hozzám a sors ily kegyetlen.
Olykor mily megalázó a helyzetem,
Helyemet tán halálomig keresem.

Ott lelem meg majd a párom,
Ha magamat a föld mélyén találom.
Odalent már nem fáj semmi sem,
Ketten pihenünk a föld méhiben.

2008. május Kerestem a párom…

“A föld mélyén” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Lajos kérlek, szépen írtad, jó volt olvasni és bizony még fölöttébb elgondolkoztató is!
    Örömmel olvastalak és poétaöleléssel, szeretettel: gratulálok.
    Üdv/Feri

  2. Kedves Babu!
    Valóban voltak nekem is nehéz napjaim, mint mindenkinek aki hirtelen elveszti a párját akivel sok boldog évtizedet töltött együtt, köszönöm szépen a gratulációt, üdv Lajos.(f)

  3. Kedves István!
    Valóban voltak mélypontok az én életemben is, de sikerült megoldanom és újra rám talált a boldogság.
    Köszönöm szépen kedves hozzászólásodat, üdv Lajos.;)

  4. Nagyon szomorú perceidben irtad versedet kedves Lajos !

    Gratulálok szeretettel……Babu(l)

  5. [b][center][color=#990066]Kedves Lajos !

    Úgy találom, volt amikor Te is mélyen lent a földön jártál, és nem találtad a kiutat, mert versedben sok a tehetetlen keserűség,,,
    Én megértelek, de végül te is kikecmeregtél és szerencsédre megtaláltad a párodat, miközben mint én is elveszítette !

    Ilyen körforgás az életünk hol fenn, hol lenn,,

    Baráti üdvözletem küldöm !

    – keni –
    [/color][/center][/b]

Szólj hozzá!