A föld mélyén
Olyan vagyok, mint a vándormadár,
Oda röpül, ahol morzsát talál.
Reggel száraz kenyeret keresgél,
Délben kegyelemkenyéren él.
A vacsorát meg majd meglátja,
Főz-e neki valamit a babája.
Szomorú sors vár majd reája,
Ha nem változik meg a babája.
Vajon mit vétettem az életben?
Hogy hozzám a sors ily kegyetlen.
Olykor mily megalázó a helyzetem,
Helyemet tán halálomig keresem.
Ott lelem meg majd a párom,
Ha magamat a föld mélyén találom.
Odalent már nem fáj semmi sem,
Ketten pihenünk a föld méhiben.
2008. május Kerestem a párom…
Kedves Feri!
Köszönöm szépen megtisztelő kedves szavaidat, üdv Lajos.;)
Lajos kérlek, szépen írtad, jó volt olvasni és bizony még fölöttébb elgondolkoztató is!
Örömmel olvastalak és poétaöleléssel, szeretettel: gratulálok.
Üdv/Feri
Köszönöm szépen kedves Rita, üdv Lajos.(f)
Kedves Babu!
Valóban voltak nekem is nehéz napjaim, mint mindenkinek aki hirtelen elveszti a párját akivel sok boldog évtizedet töltött együtt, köszönöm szépen a gratulációt, üdv Lajos.(f)
Kedves István!
Valóban voltak mélypontok az én életemben is, de sikerült megoldanom és újra rám talált a boldogság.
Köszönöm szépen kedves hozzászólásodat, üdv Lajos.;)
Nagyon szomorú perceidben irtad versedet kedves Lajos !
Gratulálok szeretettel……Babu(l)
[b][center][color=#990066]Kedves Lajos !
Úgy találom, volt amikor Te is mélyen lent a földön jártál, és nem találtad a kiutat, mert versedben sok a tehetetlen keserűség,,,
Én megértelek, de végül te is kikecmeregtél és szerencsédre megtaláltad a párodat, miközben mint én is elveszítette !
Ilyen körforgás az életünk hol fenn, hol lenn,,
Baráti üdvözletem küldöm !
– keni –
[/color][/center][/b]