Kivirágzott fa az útszélen
Én mindig csak képeid nézem
Nagyon megszokott lett már tőlem
idegen város, idegen termés,
Útszélén virágzó fa az ébredés.
Arra gondoltam, mivel megtetszett nekem,
Boldog most nem vagyok: inkább irigykedem,
Te gyönyörködhetsz bennne, Ő virágozhat Neked
Szerencsés az a fa, mint Te, mozgós az életed!
Kivirágzott a fa gyönyörűen az út szélen,
Ében hajad, repül messze a széllel,
Sétálsz a fa körül, és meg is örökited
Azt gondolom: ( Mára szebbé Váltál mint hittem)
Én lennék a fa, ezt az egy tiszta többséget akarnám,
( hogy azt mindig jobban megcsodáld magadnál. )
Tiszteld és légy hálás, amikor el haladsz mellette,
Hogy ne csak a képen: virág legyen az életedbe.
Rá bizlak, neki adlak, a gondja alá helyezlek,
Ő biztosan tudja, a természet ereje, hogyan nevelhet
Megtanitaná azt, hogy mikor nem lehet elbújni,
Addig, mig megtanulnád: a fát is, hogyan kell megóvni.
Szép helyen jártál, és hogy amit a képen láthatatok,
Újabb soramban, egy újabb kedvenc versem itt hagyom,
Megmutatom, majd azt a fát, ami invitált az irásra
Ami érzésekből álllt össze, de tépdelt mégis virága.
2017.04.07. ( Saját. B. A.)
[center]Kedvers Keni ![/center] Egy telefonbeszélgetésből született e vers… és azért mert én írigy voltam a fára.. mert az Azzal lehetett Aki nekem fontos volt.. én meg nem.. 🙂 Köszönöm ! Nagyon jól tudja értelmezni verseim, a lelkem.. ez nekem nagyon megtisztelő 🙂
[b][color=#cc3366]Kedves Angéla !
Érdekes ez a vers a fáról, rólad, és róla egy harmadik személyről, mert a fát is szinte megszemélyesítetted,,,
Képi vers az biztos, de van benne némi kis szemrehányás is,,,
Szeretve !
– keni -[/color][/b]