Ne félj …
Mióta Rád találtam már nem félek.
Hányszor, de hányszor
mondtad Uram:
Ne féljetek, én veletek vagyok
az idők végezetéig
és még azon is túl,
helyet készítek országomban,
nem kell félnetek!
Hittem is szavad, meg nem is.
Nem értettelek, először
háborogtam, majd dacoltam,
mint esővízzel teli patak,
mely medréből kiönteni készül.
Hánykolódtam jobbra, balra,
még egyszer csak észrevettem,
hogy tenyereden hordasz engem.
Már nem félek, mert jól tudom,
tenyered ez otthonom,
mint édesanya a gyermekét
úgy védelmezel percenként,
szenvedésem elfogadom,
bűneimért felajánlom,
nem félek, mert bizton tudom,
értem is meghaltál azon a napon.
Kedves [b]Viola, Ica, Rita és ken[/b]i!
Ahhoz, hogy ezt a verset meg tudjam írni el kellett telnie 52 évnek. Életem során rájöttem, hogy nem én tartom kezemben az életemet, hanem engem tart kezében a teremtőnk. Felkérésre írtam ezt a versem. Lakóhelyemen Nyitott templomok éjszakáját szerveztek, melynek mottója: "Ne féljetek!" Szent II. János Pál jelmondata volt. Erre az alkalomra született ez a vallomás.
Nagyon örültem Nektek! 🙂 Melinda
[b][color=#cc3366]Kedves Melinda !
Jó ilyen témájú verset is olvasni ezen az oldalon is !
Szeretettel !
– keni -[/color][/b]
De szép, mint egy ima!(l)
Drága Melinda!
Nagyon szép verset írtál.
Szeretettel: Viola (f)