Reggeli rutin
Fő a kávé.
A tejes fejnek cukrozott vér, mi benne pezseg.
A csésze fölött egy légy duruzsol, mi nemsoká a földön vergődve piheg.
Álmos reggelek torz magányos egyike.
Lebzsel a fej körül egy koszos gondolat, már menni kéne.
Barna pillák rebegnek meg a reggeli derűs dér fagyában.
Délre felmelegszik a pálinka a rég kihül véráramában.
Délután a sör telepszik elnyúzott agyára.
Éjjelre így is visszatér a súlyos depresszió a hideg párnára.
Majd pár éjjel kesőbb az altató viszi csendben az utolsó útjára.
Köszönöm kedves Keni!
Hálás vagyok, a folytonos olvasásért és hozzászólásért!
Köszönettel
M.
[b][color=#0000ff]Kedves Dorina !
EZ IGY EGY MAJD RUTINBÓL ÍRT PRÓZAVERS LETT,,,,
Azt hiszem ilyesmi lehet a valódi depresszió, amin már csak a serkentő és a bódító szerek tudnak némi enyhülést hozni, no meg az altató és ha nincs vég, –
másnap kezdődik minden elölről !!!
Negatív hangulat maradt bennem is e vers olvasata után !
Szeretve !
– keni –
[/color][/b]