Reggeli rutin

Reggeli rutin

Fő a kávé.
A tejes fejnek cukrozott vér, mi benne pezseg.
A csésze fölött egy légy duruzsol, mi nemsoká a földön vergődve piheg.
Álmos reggelek torz magányos egyike.
Lebzsel a fej körül egy koszos gondolat, már menni kéne.
Barna pillák rebegnek meg a reggeli derűs dér fagyában.
Délre felmelegszik a pálinka a rég kihül véráramában.
Délután a sör telepszik elnyúzott agyára.
Éjjelre így is visszatér a súlyos depresszió a hideg párnára.
Majd pár éjjel kesőbb az altató viszi csendben az utolsó útjára.

“Reggeli rutin” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. [b][color=#0000ff]Kedves Dorina !

    EZ IGY EGY MAJD RUTINBÓL ÍRT PRÓZAVERS LETT,,,,
    Azt hiszem ilyesmi lehet a valódi depresszió, amin már csak a serkentő és a bódító szerek tudnak némi enyhülést hozni, no meg az altató és ha nincs vég, –
    másnap kezdődik minden elölről !!!

    Negatív hangulat maradt bennem is e vers olvasata után !

    Szeretve !

    – keni –
    [/color][/b]

Szólj hozzá!