Örökkévalóság

Örökkévalóság

Itt közel az Isten.
Csend fülel a fenyők között
sűrű fekete csend.
Éji lámpás az égen, nincs maradása,
betekint a csillagok birodalmába,
figyeli mozdul-e a Göncölszekér,
a Fiastyúk hol fészkel.
Hold fénye körüllengte,
békés keresztet vetett az este
a csendes örökkévalóságra.

“Örökkévalóság” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Drága Ica!
    Nagyon szép gondolatok, gratulálok!
    Szeretettel: Rózsa(f)

  2. Érdekesen írtad meg, kedves sorokban. És még nagyon elgondolkoztató is!
    Elismerésem:
    Üdv/Feri

  3. Kedves Keni!

    Csodálatos a Holdas éjszaka, különösen Kékestetőn, ahol valóban közel az ég és az Isten!
    Minden este vártam, hogy feljöjjön a hold így szeptember elején, fényével világítsa be a szobát és az eget…hihetetlen élmény!
    Ja…és a mókusok és a sok kis cinke, akik a tenyeremből ettek.:)

    Szeretettel üdvözöllek: Ica

  4. Drága Zsófi!
    Kivételes helyzet szerencsére megadatott, nem győztem csodálni.(l)
    Szeretettel láttalak: Ica

  5. [b][color=#0000ff]Kedves Ica !

    Ez a vers gondolom még egy Kékestetői fenyők által éjszaka adott intuíciód alapján születhetett, amikor a csillagos eget figyelhetted meg országunk legmagasabb
    csúcsáról 1014 m.-ről, és rájöttél a világegyetem, és az örökkévalóság pillanatára !
    /Misi mókus él e még a fenyők között, és előjön e ha diókat összeverjük?/

    Szeretve olvastalak !

    – keni -[/color][/b]

  6. Drága Ica !
    A Nagy Rendező, végig tekintett alkotásán. Kivételes örömben részesített, hogy láthattad és szavakba foglalhattad.
    Szeretettel gratulálok, Zsófia

Szólj hozzá!