ÉLŐSKÖDŐK

ÉLŐSKÖDŐK

Látom rajtad, hogy fölment a pumpa,
Mint aki a sok dumát már unja,
De nézd el szószátyárságom, kérlek,
Én ezen kívül máshoz nem értek.

Én is olyan vagyok, mind a többi,
Nem mennybéli, hanem csak egy földi,
Ki csak kíván, de nem teremt Édent,
És ki forgószél nem volt, csak szélcsend.

Kiből túl sok van, de mégis kevés,
S testedet, mint hétmilliárd kelés
Tette gyógyíthatatlan beteggé,
És magát mindenható Istenné.

Egy vigaszom mégis marad nekem:
Ha már csak egy fa áll majd a Kertben,
S az utolsó száraz levél lehull,
Az élősködő is vele pusztul.

“ÉLŐSKÖDŐK” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. [b][color=#0000ff]Kedves Attila !

    Tőled imígyen nem megszokott versi kezdés után, se kell sokat elemezni most a verseden, valószínű lezserebb hangulatba voltál, de azért a végén az – élősködőknek – mégis jól odacsaptál,,,

    Örültem ennek a könnyedebb, de jó versednek is !

    Barátsággal !

    – keni -[/color][/b]

  2. Kedves Attila.
    Nagyon tetszettek kedves soraid az élősködőkről [élősködő]-ről
    "Én is olyan vagyok, mind a többi,
    Nem mennybéli, hanem csak egy földi,"
    Gondolom személy szerint valakinek szántad ezt a 😉 verset ,de nagyon jól sikerült .
    Tisztelettel…Babu

Szólj hozzá!