“TÖBB NAP, MINT” …
Mint egykoron Nyilas Misinek,
számomra is pakkom érkezett.
Virágos papírba tekerve,
füstölt kolbásszal kibélelve.
Besztercéről nékem kívántak
eme két szóval: “Jó étvágyat”.
Azon mód én neki is álltam,
éles késsel felkarikáztam.
Férjem, lányom, vőm és unokám
ízlelte az erdélyi kolbászt.
Tettemért ó, meg ne vessetek!
Áhítattal kóstoltam bele.
Régen ettem ilyen fenségest;
valamikor otthon Erdélyben.
Amit Édesapám készített;
visszatértek hazai ízek.
Mint egy fösvény, tekertem vissza
másfél szálat, rögvest papírba,
mert eszembe jutott a mondás:
“Ne feledd, hogy több nap, mint kolbász!”
Budapest, 2016. február 17.
B. Moravetz Edith
[/center]
Drága Rita!
🙂
Köszönöm szépen kedves véleményedet!
A közmondást én azzal folytatnám: hát még ha kiderül, hogy nem is olyan szent a szent! 😉
Köszönöm!
Szeretettel: Edit
Köszönöm szépen!
(f)
Nagyon aranyos szép esti emlék, tetszett az alkotásod, szívesen olvastam =)
Drága Ica!
Köszönöm szépen, hogy olvastad versemet – véleményed jól esett!
Szeretettel ölellek: Edit (f)
Drága Viola!
Bizony, bizony nagyon finom volt az a kolbász! Tudod, olyan "hazai" íz!
Köszönöm kedves jókívánságodat – mely sosem jön rosszkor!
Szeretettel: Edit (l)
Kedves Edit!
Visszaemlékezés és valódi életkép a versed! Tetszett!
Szeretettel gratulálok: Ica
Drága Edit!
Igen finom lehetett az a kolbász, de megkívántam. Jó, hogy versbe szedted.
NÉVNAPOD elmúlt, de én szeretettel köszöntelek utólag is.
Ölellek: Viola (f)(l)(f)