Csendszomj

Csendszomj

gyötör vérbe fagyott
hangok támadnak rám
megint és ugyanott
világom alkonyán

láncot fonó zajok
fals súlya torkomba
feszülő iszonyat
markol fájdalomba

szakadt ordításom
temetem magamban
mondanám, hallgatok:
a csendre szomjazom.