Egy költő otthona
“Gyertyafény,
kemény tölgyfa asztal,
rajta papír, toll,
mi szépen ír.
Bor, üvegek,
pohár,
a borozás után,
szebb lett a homály.
Poros a polc,
Régi, mahagóni,
Rajta whiskey-k,
írek, tőlük,
még szebbek a rímek.
Kandalló,
ropog a fa,
Benne tűz,
Lángjával bátran
bánatot űz.
Ülök a széken,
előttem könyv,
s Tokajnak jó bora.
Így várja verseit,
egy költő otthona.”