ÍGÉRET A TÚLOLDALRÓL

ÍGÉRET A TÚLOLDALRÓL

Ígérted a feszületen,
hogy nem kell újraszületnem.
Arcomban bizalom fénylett
– talán nem csap be az élet.
De ott, a szemed sarkában
elrejtőzve egy árnyat láttam,
melyről nem tudtam, honnan jött.
Tán a jövőt jósoló köd,
ami elfedi utamat,
vagy idézi a múltamat,
egy zavaros idő-örvényt,
azt, ami még meg sem történt?
De végül lecsuktad szemed,
s nem mondtál igent, sem nemet.
Így hát nem marad más hátra,
várnom kell a megváltásra.
Talán megtudom majd akkor
a mindent meglátó vaktól,
mi volt az a sötét kontúr,
s mi vár rám az árnyékon túl.

“ÍGÉRET A TÚLOLDALRÓL” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves Attila!
    Türelem, mindent meg fogunk tudni, ha ott leszünk.
    Szeretettel: Viola :]

Szólj hozzá!