A VAD SZÉPSÉG

A VAD SZÉPSÉG

Már fáj néznem ezt a vad szépséget,
Amely fölzabálja valóságom,
Melyért szégyenkezik szegénységed;
Szemem becsukom, de mégis látom.

Mért öntöm magamba e bájitalt,
Ezt a gyorsan romló kotyvalékot,
Táncolok, míg lelkem bennem kihal,
Feledve ok, feledve a célok.

Jobb a szenvedés, jobb a fájó kín,
Izgalom helyett gyáva unalom,
A rikító helyett a kopott szín,
És hogy önmagam magam uralom.

Elrejtőznék néma mélabúban,
Mint erdő mélyén a sebzett vadkan,
Gyógyírt ad a felejtés, a múltam,
Tán életben tart, míg meg nem haltam.

“A VAD SZÉPSÉG” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Hello Keni!

    Köszönöm többszörösen is szellemes elemzésed. Bár a boncolás az én szakmám, de a szike a Te kezedben is éles, és az élöben úgy matatsz vele, hogy az ne vérezzen el. Sokunk szeme sajnos csukva van, amikor vagdalózunk, de Nálad ez nem áll fenn.

    Kiváncsian várom a jövö heti postádat.

    Üdv

    A

  2. [b][i][center][color=#990000]Kedves Attila !

    Ez megint olyan " Bárdosi " vers lett, de nem baj, sőt épp az benne a jó, mert kitűnik a többi közül.

    Tudod én en vagyok egy jól felkészület verseket jól elemző, és boncolgató emberke, de ennél már bonyolultabb verseiddel is megbirkóztam,, A boncolgatást meghagyom neked,,,

    Mit mondhatok -így tetszett a versed, ahogy van, mert pontos, értelmes, érthető, csak a vak nem látja, hogy milyen világos is,,,

    Gratulálok tömör költészetedhez, amiben csak a sűrített lényeg a látható és élvezhető !

    Baráti üdvözlettel, szeretettel !

    – keni –

    //Arra kérnélek még meg csak úgy mellékesen, hogy a jövő heti postádat figyeld jobban, mert lehet, hogy a feladók között én is ott leszek egynek !/// – köszi-

    [/color][/center][/i][/b]

Szólj hozzá!