A fekete ég lakója vagyok
A fekete ég lakója vagyok.
Minden éjjel halált, békét hozok.
Szavamra senki nem felel,
utamon, sűrű köd mozog.
Lidércnek mondanak a vének.
Minden éjjel, csak magamtól félek.
Szavamra senki nem felel,
a halálból is visszatérek.
A fekete ég az egyetlen takaróm.
Az ő dala lett az altatóm.
Szavamra senki nem felel,
hűs csillagfény kandallóm.
A fekete ég lakója vagyok.
Magam után békét, halált hagyok.
De szavamra senki sem felel.
Én, a fekete ég lakója vagyok.
Nagyon köszönöm, hogy olvastatok, és örülök neki, ha tetszett =) Valójában nem vagyok egyáltalán ilyen ember, akinek mindig a bánaton jár az esze, csak szeretem az ilyen erős képeket, szeretem használni őket a verseimben. Köszönöm a hozzászólásaitokat =)
Nagyon jó kis verset fabrikáltál képzelgéseidből…remélem, azért az életben, nem te vagy a félelmetes, fekete herceg! A lányok nem ijesztő lovagra várnak, hanem kedves, gáláns, mély érzéseket hordozó legényre. Habár némelyik harap a különcökre is, de az a ritkább.
Szívesen olvastam "ijesztően" kedves versedet. Rózsa
[b][i][center][color=#990000]Kedves Róbert !
Megint különös verset küldtél be !
De tudod mit?
Te egyáltalán nem vagy a fekete ég lakója, mert Te is húsból és vérből kedves embere vagy e földnek, s ha szépen szólsz és szépeket mondasz nem ilyen feketeségeket – biztosan jobban fognak rád is figyelni – sokan !
Azért gratulálok e versednek is ! B) 🙁
– keni -[/color][/center][/i][/b]