HAJNALI VIHAR

HAJNALI VIHAR

Faágak recsegnek,
tépi a szél őket.
Erős gyökerekkel
kapaszkodnak földbe.

A villám becsapott;
közel-e vagy távol?
Csattanását hallom;
bajt okozott, bárhol.

Szörnyű viharfelhők
borítják az eget.
Villámlik és dörög,
az eső elered.

Toronynak harangja
egy jó nagyot kondul;
alvó madarakat
riasztja álmukból.

Ahogy jött, el is ment
elvonult a felhő.
Mire a Nap felkelt,
nyomát sem látta ő.

Levegő frissülve,
lélegzethez jutok.
Égen a szivárvány
immár reményt nyújtó.

Budapest, 2016. június 26.

“HAJNALI VIHAR” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Drága Keni!

    Mély igazságod van!!!!
    Ez bizony nem a legszerencsésebb megoldás volt – valahogy így alakult – hanem hát ha kicsit döcögős is, mégiscsak az enyém.
    Köszönöm meglátásodat!

    Nagy-nagy szeretettel:(l) Edit

  2. [b][i][color=#0033ff]Kedves Editke !

    Itt-ott talán kicsit a rímekben döcögős lett a versed, de sebaj a viharnak lényege és elmúlása érthető így is ! … reményt adott – talán a nyújtó helyett….

    Nagy szeretettel ! (f)

    – keni -[/color][/i][/b]

  3. Kedves Pilla!

    Örülök, hogy tetszik ez az allegóriám!

    Szeretettel kívánok jó egészséget Édesapádnak! Edit/picurnagyi (l)

  4. Kedves Edit/Picurnagyika! Tetszik, ahogy megszemélyesítetted a napot az ötödik versszakban.
    Szeretettel:
    Pilla

  5. Drága Rita!

    🙂
    Ez bizony így van!
    Köszönöm, hogy itt jártál, olvastál, véleményt formáltál!
    Szeretettel: Edit (f)

Szólj hozzá!