Mintha a szél mérges lenne

Mintha a szél mérges lenne

Mintha a szél mérges lenne,
Nem egyenletesen fúj,
Rángatja a leveleket,
Azt is, ami lent lapul.
Kergeti a felhőket is,
Ez már ősz a javából,
Alant sok lehullott levél,
Búcsúzik a fájától!

Egyszer csak nagy szélzúgással,
Megérkezik a vihar,
Itt-ott pusztít, félelmetes,
Nem lesz vége egy hamar!
Az idő is gyorsan lehűlt,
Reszketnek a levelek,
Vastag ruhákat felöltöm,
Elmúltak a melegek!

Olyanban már, mint nyáron volt,
Jobb, ha nem reménykedünk,
Üdvözöljünk minden napot,
Melyben még részesülünk!
Isten óvjon meg bennünket,
Minden föld-indulástól,
Könyörögjünk Kegyelemért,
Kapjunk még a Jóságból!

Budapest, 2017. szeptember 21.

“Mintha a szél mérges lenne” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Tibor, Etel, Keni és Terézke!
    Köszönöm, hogy olvastatok.
    Nagy szeretettel: Viola :]

  2. Kedves Viola!
    Nagyon tetszik a versed…főleg az első versszaka.
    Szívesen olvastam: Teri

  3. [b][i][color=#0033ff]Drága Violám !

    Fohásszal végződik a versed, de azért még ez nem jelent földindulást és az se baj, ha a természet kitombolja egy kicsikét manapság szokatlanul magát, mert minden változóban van és még csak ezután jön a tél, aminek szintén megvannak a szépségei az ünnepek sorával, amit várunk mindannyian, hogy újra feltöltődjünk szeretettel és új energiával, akárhány évesek vagyunk is,,,

    Szeretve olvastam versedet !

    Barátod !

    – keni – ölel ![/color][/i][/b]

  4. Kedves Viola!

    Ilyen az élet is, változó. Hol jól vagyunk, máskor gyengélkedünk, de legjobb a jókedvünk!
    És, milyen jó, hogy nem egyhangú se az életünk, se a természet. Mindig valami különössel lepnek meg.;)
    Gratulálok versedhez!(f)

    Szeretettel,
    Etel

  5. kedves Viola !

    Nincs új a nap alatt a természet megismétlődik minden évben a mi örömünkre.
    Szeretettel olvastalak
    Tibor

Szólj hozzá!