Télváró
Még távol a tél, de lelkemben már érzem,
üressé váltak a hétköznapok, évek,
hajtóerőim mára teljesen megszűntek,
elfújta a szél, mint égen a felhőket.
Napi robot után a fejem lehajtom,
körülvesz a szürke csend, nincs ami hajtson,
elmúlt a napfény, unalmas minden óra,
hűs szél fújja a leveleket a tóra.
Igen szép lett!
Élmény volt olvasni, gratulálok!
Üdv/Feri
[b][i][color=#0033ff]Kedves Melinda !
A tél nem is olyan szomorú, hogy ennyire kelljen félni tőle,,
Minden évszaknak megvan a maga szépsége csak meg kell találni,,,,
Szomorúan szép versedhez azért gratulálok és kívánom, hogy ez a lehet pillanatnyi bú nálad is derűvé váljon,,,
Szeretettel ! (f)
– keni -[/color][/i][/b]
Szép a versed kedves Malinda, de szomorú!(l)
Azeretettel szebb napokat kívánok: Ica