Nyárvégi capricco

Nyárvégi capricco

Szemembe barnul a nyár, behegednek a letépett rózsák szárai.
Hajnali harmatok lassan dérrré párnásodnak,
elsorvadnak a nyárnak erős lábai.
A szelíd tó, csak néma víztükör. Hallgat benne
az emlék.
Mily csodás felfordulás, zsibongó élet volt itt nemrég!
Fáj nekem az elmúlás,  hiányozni fogtok ti harsogó zöldek!
Szirmai sok száz tarka virágnak, és langya is az illatos földnek.

Friss húrokat penget az őszi szellő,
már múlásában a nyári fény sem vádol.
Beleborzong a fűzfakéreg, s a gyenge vesszők
Semmibe száll a jajszó, szerelem lénye távol.
Összegyűrhetsz te sajgó  érzés,  ruhám tépheted csupasz ág!
Kertek alján rőt falevelek hantolnak halomba
Levetkezett a délceg platán, s a nyírfa lombja
Rajtuk tipeg a zord idő, bús dal szól futamán…

 

“Nyárvégi capricco” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Köszönőm szépen Ica, hogy olvastad. Örülök a tetszésednek. Szeretettel üdvözöllek:b :)[quote][/quote]

  2. Köszönöm szépen Keni barátom az olvasást. Nagyon sok boldog születésnapot kívánok neked. Jó egészséget és kitartást a sok olvasni való észrevételezésekhez.😁Üdvözöllek:b(^)(f)

  3. [b][i][center][color=#cc3366]Kedves Barnaby !

    Nagyon szépen futtatod végig ezt a gyönyörű, de mégis melankolikus versedet visszaidézve közben az elmúlt nyár, és a beköszönő ősz kesernyés illatú – ugyancsak szép képeivel díszített versedet,,,
    Nekem az ősz a legkedvesebb évszakom – ne vedd zokon, hogy én ezzel a verseddel túlon túl is elfogultabb vagyok,,,,

    Barátsággal !

    Marad velünk továbbra is !!!

    – keni -[/color][/center][/i][/b]

Szólj hozzá!