"Vén asszonyok nyara"

“Vén asszonyok nyara”

Arcomat a szeptemberi eső mossa,
kabátom gallérját a nyakamba húzva,
megyek utamon e fázós reggelen
mint sokan mások így szeptemberben.

Semmi fény, csak az északi szél zenél,
eső cseppek a széllel táncba kezdtek,
ernyők alatt rohanó emberek mennek,
szürke fellegek az égen lustán menetelnek.

Semmi gond, kabátom szorosra gombolom
kezem a zsebembe dugom, talán fázom ?
Ezer tó országa lett a járda, mosolygom,
nem is kell oda utaznom, gondolom.

Nem szól a magas fákon a madár nóta
a zenekar tán elvonult téli álomra,…
nem is csoda, hűvös a nappal, hideg
az éjszaka, de hol késik a vén asszonyok nyara.?

Kondoros 2017 szeptember 21 Oláh Péterné Jantyik Erzsébet

“"Vén asszonyok nyara"” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Október talán még meghozza, reménykedjünk.
    Szeretettel gratulálok! Rózsa(f)

  2. …az bizony késik Rzsike!
    De a versed nagyon hűen visszaadja a jelen szeptemberi hangulatot.
    Szeretettel gratulálok: Ica

  3. [b][i][center]Rita szeretnék még jó időt.Tudod én úy vagyok az őszel, hoy jó ez, mert ettől kezdve várhatom a tavaszt.
    Ölelés.Rzsike[/center][/i][/b]

Szólj hozzá!