Pláza
Plázában kóborló unatkozó délelőtt
ver időt épphogy ritmusra a minőségi
kávéillatoktól terhes jólöltözöttséghez
ott hol egyenruhás asszisztál, hogy a festett
arcok kínos nyugalmát ne zavarja semmi sem
a súlyos bankkártyák cipelése közben.
Csak néhány diák lógja el napját s majd
hamisít igazolást menzesz-görcsökre vagy
bokaficamra anyu aláírásával – dugni kell
egyébként is az ellenőrzőt.
Koldusnak kívül tágasabb, hiszen
a friss szél jót tesz bőrének, ha egyszer
majd lemossa a kérges-koszt róla egy kiadós
nyári zápor jéggel vegyítve, üde vérvörös
színben pompázik.
H and D raktárában dugnak, bomba test és
pénzeszsák nyög nagyokat egy állásinterjú
örve alatt, míg a költő lyukas nadrágban
sötét-otthon várakozik, hogy matracán
fogadja majd délután örökbe a szerelmet.
Elektromos cigaretták, gazdánál több-ész telefon,
üveg liftek, panoráma tető, s unatkozik az idő,
mert ez csak hétköznap, semmi sem történik,
igaz, valahol a világ haldoklik,
de nem itt benn,
a halál helye az útszéli árkok mentén húzódik.
Kedves Rita
erre a szarkazmusra szükségünk is van, hogy elviseljük ezt a megváltozott világot
üdv
iMRE
Kedves Ica…..a Plázák az "életet hirdetik", a jó, gazdag életet….a halál elsomfordál az ilyen helyekről….az út szélére….
üdv
iMRE
Kedves Keni
Nem a mi világunk már ez…..talán kétszer voltam a Pláza moziban…de még ma is cseng tőle a fülem….nem a film volt a lényeg ott, hanem a külsőségek…
Nekünk nem volt kemencénk….de a kenyerünket anyám dagasztása után a szomszédban kemencében sütöttük…és én sokszor pihentem a sutban…sok mai gyerek nem is tudja mi volt az…
Mi lesz majd?…Fene tudja, de mi már nem éljük meg…
(Feszélyezve ly….)
üdv
iMRE
[b][i][color=#990099]Kedves Imre !
Én is feszéjezve, és gátlásosan érzem magam ilyen mai modern helyeken,,,
Most töltöttem be a 70. évemet és én is Tiszai gyerek voltam és éltem a Vásárhelyi tanyavilágban ahol még kemencével melegítették a szobákat, ahol a kenyér is kisült, és jó volt a kuckóban báránybőrön aludni éjjelente,,,
Egy McDonald&-ban egyszer bementem, hogy valamit egyek, de mikor kérdezték mit kérek nem tudtam választani az ismeretlen feliratok között és szégyenkezve kijöttem, a gyerekeim jót röhögtek rajtam, hogy apu majd mi elviszünk egyszer,,,
Ez nekem is borzalmas idegen világ lett, ahol a hajléktalanok megfagyhatnak egy ilyen hel mellett,,, – rettenetes és mi lesz még később !
Szívesen olvastam versedet !
Üdvözöllek !
– keni -[/color][/i][/b]
Brigitta…
Igyekeztem a normális élet és az azt lélektelenül megváltoztató világ ellentétét kifejezni…talán sikerült is…..valóban, én még felnőttem egy szál klottgatyában, erdő-mező, a Tisza volt a "játszóterem"….és tényleg tehéntejet ittunk….és a kert adta az élelmünk jó részét…..én még életemben nem ettem McDonald’s-ban….imádom a gyomrom…de embernek való élelmet akarok….inkább egy jó paprikáskrumpli mintsem egy erre a célra hizlalt marha szelet…lehet marha is, de vörösboros finom pörköltként….
a lélek világa veszendőben….a célszerűség, az automatizmus fog győzni…sajnos
üdv
iMRE
Teljesen erthetô es valóságtartalmánál fogva hátborzongató jelen- és jövôkép.
Egy mû ;világ, ahol a mi generációnk, akik meg porban játszodtak és igazi tehéntejet ittak, nem érezhetik jól magukat. Körülöttünk már minden mû és virtuâlis, lélekhiânyos. Tovább is boncolgathatnám, de minek? Mindketten tudjuk, hogy mirôl beszélünk.
Szeretettel üdvözöllek,
Brigitta
Kedves Babu
nekem már idegen a plázák világa….valamikor az ócskapiacon szivesen sétáltam és nézgelődtem….de a "pénz világa" valahogy taszít….és tényleg az a véleményem, hogy a világ haldoklik…ha nem is szószerint….
köszönöm, hogy olvastál
üdv
iMRE
Kedves Imre.(f)
Szeretettel olvastam soraidat.
Olyan szépen bele illesztetted versedbe,a mai világ borzalmait.
Levontam a végkövetkezést : " valahol a világ haldoklik, "
Szeretettel…Babu
Kedves Imre!
Elismeréssel gratulálok remek versedhez!
"Elektromos cigaretták, gazdánál több-ész telefon,
üveg liftek, panoráma tető, s unatkozik az idő,
mert ez csak hétköznap, semmi sem történik,
igaz, valahol a világ haldoklik,
de nem itt benn,
a halál helye az útszéli árkok mentén húzódik."
Kiemelhettem volna többet is, de ez a "végszó" ami leginkább megérintett.
Szeretettel gratulálok: Ica