Kifogytam magamból
Kifogytam magamból,
bennem mindenütt te vagy ,
görcsös, lázas forróság,
s a dermesztő fagy,
elmém rejtett zugában titok,
megfeszítő kétség,
édes nyári álom,
libegő-lebegő reménység.
Értelmem tábláján egyenlet,
megoldhatatlan,
minden ismeretlen, s én a tört,
csak számolok magamban,
jó lenne tudni, mi lesz a vége,
bámulok a jövőbe,
mint egy pisztoly csövébe.
Kifogytam magamból
bennem mindenütt te vagy,
ha egy reggel már nem leszek,
te akkor is, akkor is maradj!
profin levezetett gondolatmenet arról, hogy adjuk fel magunkat a szerelemben.
Nagyon jó!
[b][i][color=#990099]Kedves János !
Megint szép lett ez a versed is,,,
Hogy ilyen megtörtént Veled nem vagy egyedül, mert így vagyok már én is és szerintem sokan mások is, de nem merik bevallani még önmaguknak sem,,,
Üdvözöllek !
– keni -[/color][/i][/b]