Vallomás
Szerelmet ne várjatok,
mert az már nem én vagyok.
Szemekbe könnyet csalok,
Dráma „meséket” adok.
Fájdalmat és szenvedést,
könnyek közt jött ölelést,
hol halált, hol ébredést,
szívből jövő kétkedést.
Ezeket, nem könnyekért,
nem saját örömömért.
Mit írok, Figyelemért.
Az emberi vétkekért.