Kulcsra zárva

Kulcsra zárva

Az a sikoly ottmaradt kulcsra zárva,
mikor a nap végén fáradt sóhajjal nyúltál a
ruháid után,

kipirult arcod bújt a tükör foncsorába,
hajad igazítottad kócos ölelkezésünkből,
szemöldököd húztad egyenesre

lépted ringott a félhomályos folyosón,
automata fények gyúltak előtted s aludtak
ki, a lépcső igazodott lábad alá,

az utcán már az ősz kóborolt, zizzenő
levelek temették az időt, elkezdődött
a várakozás rád.

“Kulcsra zárva” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Imre! Nagyon finom célzásokkal, csodálatos életképekkel elevenítetted meg mély érzéseidet. Nagyon tetszetősre, sőt! Jóra sikeredett ez a négy versszak. Gratulálok hozzá. Rózsa

  2. Kedves Imre.
    Igazán megható szerelmi vallomás .
    Az " a sikoly ottmaradt kulcsra zárva,",ez nagyon szépen hangzik !
    Gratulálok tisztelettel…..Babu:]

Szólj hozzá!