Merengő

Merengő

Fekszem a fűben, nyári varázslat.
Parányok közt egy apró bogárka.
Mohó napoknak hamva a hangya,
merész szél, mintha reá hajolna.
Egy röpke sugallat, menteni késő
a lángvágó Nap hanyatló sugarát.
Rőtarany sírással hulló levelek,
hárfán szól a búcsú, nyári üzenet.
Elmúlás igáját húzom az út mentén,
mintha én is a mező gazdája lennék.
Merülök semmibe. Távoli platánfa
összevissza hangolt levele integet.
Fákon aszalt szilva, öklömnyi birsalma,
fényben fürdőzik a vörös galagonya.
Az ősz fényvisszaverődő kabátban
feszes ragyogást hajlít az elmúlásra,
harmat gyöngyöket a pókhálókra,
ökörnyál húrjain merengő dalt játszik.

“Merengő” bejegyzéshez 7 hozzászólás

Szólj hozzá!