Merengő

Merengő

Fekszem a fűben, nyári varázslat.
Parányok közt egy apró bogárka.
Mohó napoknak hamva a hangya,
merész szél, mintha reá hajolna.
Egy röpke sugallat, menteni késő
a lángvágó Nap hanyatló sugarát.
Rőtarany sírással hulló levelek,
hárfán szól a búcsú, nyári üzenet.
Elmúlás igáját húzom az út mentén,
mintha én is a mező gazdája lennék.
Merülök semmibe. Távoli platánfa
összevissza hangolt levele integet.
Fákon aszalt szilva, öklömnyi birsalma,
fényben fürdőzik a vörös galagonya.
Az ősz fényvisszaverődő kabátban
feszes ragyogást hajlít az elmúlásra,
harmat gyöngyöket a pókhálókra,
ökörnyál húrjain merengő dalt játszik.

“Merengő” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Ica, szókészleted és költői eszköztárad a kifejezések terén felülmúlhatatlan.
    Versedhez gratulålok,
    B.

  2. Kedves [b] Viola, Babu, Rózsa, Rita.[/b] Örülök, a soraitoknak. Mindenkire hatással van az ősz hangulata, nem csak rám.:)
    Szeretettel, öleléssel: Ica

  3. Szép, a látványos természet megjelenítésre alkalmas sorokat produkáltál.
    Tetszéssel olvastam. Rózsa

  4. Drága Ica.
    Szeretettel olvastam az elmúlást idéző szépséges soraidat.
    Úgy(f) látszik Te is beleestél az ősz hálójába.
    Szeretettel…..Babu

  5. Drága Ica!
    Merengőd az őszi hangulatot sugározza, de lesznek még vidámabb percek is.
    Szeretettel és tetszéssel: Viola (f)

Szólj hozzá!