H.Gábor Erzsébet
Betűkbe bújva
Betűkbe bújva
Könyvem az ágyam, szó a ruhám,
betűkbe bújva álmodom én –
meséket mondott jó anyukám
esténként mindig – átfon a fény…
Hallgattam sok szép történetet,
szomorút, fájót, boldogat is,
s mire a vége elérkezett,
tudtam, hogy köztük egyse' hamis.
Életét mondta, drága anyám,
s szárnyakat bontva velem repült,
fény csillant ritka, barna haján,
s ezüstje lágyan belevegyült…
Verseket írok, igaz mesét,
valódit – mint az édesanyám,
áldom a dolgos öreg kezét,
hitem még most is csüng a szaván.
Nem szólok, nézem, könnye potyog –
Istenem, meddig lesz még velem?
Szerintem tudja! – halkan motyog,
megmondaná, de nem kérdezem!
Drága Icu, Rózsa, és Keni!
Nagy örömmel töltött el minden kedves szavatok.
Örülök, hogy olvastátok a versemet.
Szeretettel ölellek, Benneteket.
Zsike :):):)
[b][i][color=#cc0000]Kedves Hzsike !
Ritkán olvasni ilyen szép, és bensőséges, igaz forrásból eredő, tiszta verseket,,,
Te megtetted !
Szeretettel olvastalak !
– keni – [/color][/i][/b]
Kedves hzsike!
A megemlékezés szeretett, megöregedett szüleinkről mindig kedves, megható, de a tied kiemelkedően az.
Finom, kifejező, szeretet-teli minden szava, betűje, amit leírtál. Dalolnak, mint hangjegyek a kottán. Szeretettel olvastam. Rózsa
Meghatóan gyönyörű ez a versed is drága Zsike.
Szeretettel gratulálok, öröm volt minden sorodat olvasni: Icu(f)