Úszógumis menyecske

Úszógumis menyecske

Gurulok lassan, mint a pattogós labda,
úszógumi nőtt teltkarcsú derekamra,
nem törődöm én már néhány kiló hájjal,
enni, folyton enni, hagyjunk fel a bájjal.

Sok cukros kenyeret befaltam titokban,
babavárás alatt ettől gyarapodtam,
az arcom erősen kerekedni kezdett,
éhségem oltani édességgel kellett.

Mikor aztán később konyhatündér lettem,
bálnahájam süteménnyel növesztettem,
kevésbé fájt így a férji zsörtölődés,
nem fájt annyira a velem nem törődés.

Madártej jó íze melengette lelkem,
melyet édesanyám készített el nekem,
így lettem én mára elhízott menyecske,
ha nem vigyázok szűk lesz a medence.

“Úszógumis menyecske” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Googie!
    Én már régen elfogadtam magam olyannak, amilyen vagyok, csak más nem tud elfogadni. És ez nagyon bánt, a versírás nálam egy terápia. Boldogságterápia. 😉
    Üdvözöllek én is! (f)

  2. Kitti!
    A lényeg pont ebben a strófában rejtőzik. Keserű mélabú, vidám köntösben. Azóta már fogytam 15 kg-ot. De még mindig nem vette észre az, akinek észre kellene vennie.

  3. "Mikor aztán később konyhatündér lettem,
    bálnahájam süteménnyel növesztettem,
    kevésbé fájt így a férji zsörtölődés,
    nem fájt annyira a velem nem törődés."

    A vidám hangú versed egyetlen keserű strófája. :](f)

  4. Kedves Melinda!Verseid követem,és úszógumisnak írtam 40 évig a verseim.De jó volt boldogságban úszni!Én nem is önkritikát olvasok ki versedből,hanem önelfogadást,és ez nagyon helyes!Üdvözöllek!

  5. Kedves Ica és keni!

    Nagyon aranyosak vagytok, valóban vidám vagyok, a lelkem sem fekete, többel szerint pedig inkább jó, mint rossz asszony vagyok. Ez mind igaz rám, de az úszógumikat, amik derekamat övezik nem adom senkinek. 😉 Ragaszkodom hozzájuk.

    Szeretettel láttalak nálam benneteket!(f) Melinda

  6. [b][i][color=#cc0000]Kedves Melinda !

    Minden kritikád ellenérem melyet magadról írtál, azért Te biztosan egy vidám, jólelkű, szép és jó asszony lehetsz,,,

    Szeretettel !

    – keni -[/color][/i][/b]

  7. Kedves Rita!
    Az öniróniából sosem volt hiányom, saját magamat sokszor nemcsak kigúnyolom, de ki is nevetem. És meg sem sértődöm magamon. 🙂 Köszönöm, hogy nálam is megálltál.

    Szeretettel: Melinda:]

Szólj hozzá!