Palackposta
Konok szemekkel, már a csendbe bújva,
nagy álmodásban élek itt a földön.
Porrá s kaviccsá bont a szél le újra,
kitelt időmet szűk palackba töltöm,
s a végtelen vizekre rábocsátom,
amíg borongva hull az ég ezüstje;
túl annyi éven, gáton és mocsáron,
a mély dacos hullámait leküzdve,
most fénylik át a véges messzeségen,
majd semmivé folyik, vagy túlra csobban,
talán kifogja egy halász az éjben,
s feltámadok, – ha olvas – új dalokban.
Kedves Gitta, Ica, Keni, köszönöm szépen a versre szánt időtöket és a kedves véleményeket!
Nem szeretném búslakodásra adni a fejem, ez egyfajta összegzés, de gondoltam rá, hogy a 6. sort átírom, talán amiatt tűnik kissé borúsnak. Esett az eső, amikor írtam, azért az a sor. 🙂
Szeretettel láttalak Titeket!
[b][i][color=#cc0000]Kedves Zina !
Ez egy szépséges, de kissé borús művész-vers lett !
Gratulálok !
– keni -[/color][/i][/b]
Kedves Csilla!
Azt a fátyolszerű könnyedséget csak te tudod alkalmazni a gondolataidhoz!
Csodálatosan!
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Csilla, verseid olyan tökélyre vannak fejlesztve, hogy egy ilyen botcsinálta " poéta" csak ámul és gyönyörködik. Aztán újraolvassa és próbálja megfejteni, érteni a szárnyaló szavak tartalmát. Én azt hiszem, ertem már, de ne add búslakodásra fejed, mert biztosra veszem, hogy verseid megmaradnak az utókornak, palackposta ide, vagy oda.
Szeretettel,
Gitta
Örömmel láttalak, Icu, köszönöm. 🙂 :]
Pazar! Nagy szeretettel gratulálok drága Zina.(f)(l)