Ének a tóparton
“Leülvén a tavak mellé,
a csiripelő cinegéket hallgatom.
Gondolkodom, eljátszák e,
hőn szeretett dallamom?
Belekezdve meghallgatván,
egy-egy hangot mellé fújnak,
de így sem rontják el a kedvét,
tán a kedves olvasónak.
Újra szól a madár kórus,
egy szólammal feljebb játszik.
Egy kismadár a kéklő égen,
egyre csak kisebbnek látszik.
Cisz basszust is beiktatva,
Madár Karnagy szóra int!
Jelezvén a fellépőknek,
hagyjanak csak idekint.
Madár Karnagy, kérlek várj!
Hadd legyek az őrötök!
Ti zenéltek, én védelek,
és csókolom a csőrötök!
Így esett a fura este,
hogy a mesés ének hanginál,
madaraknak őrzője lett,
jómagam a tópartnál.”
Nagyon köszönöm, éreztem, hogy már-már ideje egy ilyet is feltöltenem az oldalra =)
Örülök, hogy tetszett, és köszönöm, hogy olvasott =)
[b][i][color=#cc0000]Kedves Róbert !
Versed kedves csivitelő mesés alkotás lett, amiben van jókedv, vidámság és dallamos ének, nem csodálom, hogy a vége e szólamnak elringatott álomba Téged !
Látod tudsz Te ilyeneket is írni,,,,
Üdv. !
– keni -[/color][/i][/b]