Cseppek

Cseppek

Felhők rongyával mossa, mossa
tisztára mossa a szél a kék eget,
kékjéből kicsordul a végtelen.
Borzong az este, lézeng a fénye,
egy két elkallódott esőcseppet
merítettem széttárt tenyerembe,
ragyogott, mint hajnal gyöngysora,
párolgott, eltűnt a múló percekkel.

“Cseppek” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. [b][i][color=#cc0000]Drága Ica !

    Versed ma is csodálattal olvastam, mert olyan harmónia és líra és lelki béke árad belőle, hogy nyugtatónak is jó volt !

    Szeretettel ! (f)

    – keni -[/color][/i][/b]

  2. Kedves Ica!

    Hogy mennyire szépet írtál az bizonyítja, hogy többször el kell olvasnom, hogy beteljek vele.

    Köszönöm az élményt! :](f)

  3. Versed, gyönyörű "cseppje" a szépirodalomnak. Áhítattal olvastam. Egyszerű, rövid, mégis meghatóan "hatalmas" Szerető öleléssel Rózsa

Szólj hozzá!