KIHUNYT CSILLAGOK

KIHUNYT CSILLAGOK

Égboltom két kedves csillagát
jó ideje hiába keresem.
Hittem, a lángom szIkrákat gyújt,
tüzet ébreszt bennük is szerelmem.

Nem számoltam a jeges űrrel,
mi minden érzést messzire űz,
s hatalma legalább oly pusztító,
amilyen emésztő lehet a tűz.

Nem vettem észre, hogy a fényük
ragyog, tündököl, de nem melegít,
boglyas világunkon nem jut át
legfeljebb megérteni segít.

Alattomos évek magukkal
vitték őket tolvajként osonva.
Már csak álmaimban sétálok
velük puha kezüket fogva.

“KIHUNYT CSILLAGOK” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Gyuri!
    Szeretettel olvastam érzékenységről árulkodó kedves szavaidat. Köszönöm, marinka (l)

  2. "Nem vettem észre, hogy a fényük
    ragyog, tündököl, de nem melegít,
    boglyas világunkon nem jut át
    legfeljebb megérteni segít."
    Nagyon szép sorok. A szeretett hiánya nagyon tud fájni. Gyöngyszem a versed! (Könnyből!)
    Gyuri

  3. Kedves Rita, Keni és Icu!
    Mindhárman különös örömet okoztatok véleményetekkel! A lelkemnek ez egy fontos verse, jólesett, hogy mellettem tudhattalak titeket! Szeretettel, marinka (l)

  4. Drága Marinka!

    Szép, mint minden versed. Mindig szívesen időzöm Nálad. Nagyon tetszett.
    Sok szeretettel gratulálok: Icu(f)(l)

  5. [i][color=#990000]Marinka !

    Gyönyörűen írtál a hideg csillagokról és hogy azok is elhagytak,,,
    Talán jobb is mint fényükben megkopni, fagyni,,,-

    Szeretettel !

    – keni -[/color][/i]

Szólj hozzá!